1972-től az MTV, 1997-től mindkét kereskedelmi televízió és egyéb csatornák állandó munkatársa, fővilágosító.
A Magyar Televízió világosítójaként kezdte pályafutását, majd fővilágosítóként több száz - tán több ezer - legkülönbözőbb műfajú műsorban volt aktív, kreatív alkotótársa a műsorkészítőknek. Tévéjátékok, hír-, gyerek-, élő-, konzerv, zenés, politikai, tudományos, sport, irodalmi, szórakoztató műsorok százai fűződnek a nevéhez.
Műveltsége, komplex világlátása, csalhatatlan szeme és képi ízlése tette számos vezetőoperatőr és rendező szoros partnerévé, elválaszthatatlan munkatársává.
A kilencvenes években a Magyar Televízió nagyobb szabású szórakoztató műsoraiban kiderült, hogy szakmai érdeklődése, bátor ötletei és megvalósított újításai új fejezetet nyitnak a képi kultúrában. A kereskedelmi csatornák megjelenésekor rövid időn belül munkatársaival meghatározói és sokáig megkerülhetetlen alkotói lettek a nagy, látványos show műsoroknak. Friderikusz Sándor show műsorainak kizárólagos fővilágosítja volt.
1999-ben csoportos munkaerő-leépítés miatt elbocsátották a Magyar Televízióból, így kényszerből, de kellő szakmai alapokkal, tapasztalattal és hozzáértéssel alapította első cégét majd 2006-ban a Fény-Design Kft-t. Közvetlen televíziós munkatársai vele tartottak, bíztak emberi személyében és szakmai elhivatottságában.
Az elmúlt húsz év televíziós műsorainak leggyakrabban foglalkoztatott fővilágosítója volt csapatával a tervezéstől a teljes kivitelezésig. Számos operatőr: az ifjú titánoktól a doyenek-ig egyeztették őt munkáikhoz.
Egyéniségét nem, de látásmódját, szakmaiságát “fiai” - ahogy kollégáit hívta és kezelte - intravénásan kapták az elmúlt huszonhárom évben és viszik tovább a következő ötvenben…
Egyetlen díját, a 2005-ben alapított és először neki adományozott “A Stáb Mestere-díjat” a Magyar Rendezők Társasága (H.S.D.) azoknak a munkatársaknak hozta létre, akik a magyar film és televíziózás alkotásaiban kiemelkedő szakmai munkát végeznek, ám nem a reflektorfényben dolgoznak.
Ő biztosította a reflektorfényt.
Legbüszkébb azonban arra - az egy ismeretlen magánembertől származó blogbejegyzésre - volt, aki azt írta,” …gyerekek, tényleg csak akkor nincs árnyék a díszletben, ha Csomós András világít?”